Az asztma a légutak egyik leggyakoribb krónikus megbetegedése, amely­nek diagnózisa a különböző fenotípusok miatt komplikált. Emiatt szükséges a kórképek mögött megbújó mechanizmusok minél pontosabb feltárása, a gyulladás kialakulásában részt vevő sejtek – így az eozinofilok – funkcióinak még alaposabb megismerése.

Az asztma eseteinek akár 17%-a nehezen kezelhető esetnek minősül, ezen belül 3-4% a súlyos asztma aránya. Az iménti arányszámok ellenére ezek az esetek emészti fel az asztma kezelésére fordított egészségügyi ráfordítások akár 60%-át. A súlyos asztma kezelése körülbelül 1,7-szer költségesebb, mint az enyhe asztmáé. A súlyos asztma jelentős szerepet játszik az iskolai hiányzások számában és a munkaképesség csökkenésében, ezen kívül hatással van a családi kapcsolatokra és a szabadidős tevékenységekre is.

A kalciumérzékelő receptorral kapcsolatos ismeretek folyamatos bővülése lehetővé teszi egyes ritka betegségek könnyebb felismerését és kezelését, továbbá segítséget nyújthat differenciáldiagnosztikai kérdésekben. Az új ismeretek és fejlesztések eredményeként a receptor megváltozott funkciójához köthető kórállapotok ellátása is változik, illetve változhat.

A szénanátha kezelésében az eddigieknél is hatásosabb szerekre van szükség, különösen a súlyos perzisztáló esetekben. A szteroid (flutikazon-propionát) és H₁-receptor-antagonista (azelasztin) kombinációját módosí­tott vivőanyag- és adagolórendszerben tartalmazó Dymista^® antiallergiás orrspray jól használható az allergiás rinitisz szezonális és perenniális formájában is. Klinikai vizsgálatokban kétszer hatásosabban csökken­tette az orr- és szemtüneteket, mint a flutikazon-propionát orrspray, a monokomponensekre jellemző tolerálhatóság mellett. A MACVIA-ARIA munkacsoport 2016-os ajánlásában nemcsak a step-up stratégia 3. lépé­seként, hanem a step-down stratégia 1. lépéseként is javasolja a Dymistát, ha a korábbi allergénexpozíció idején alkalmazott nazális szteroid vagy antihisztamin inadekvát hatású volt.

A krónikus köhögés meghatározása és elbírálása mostanáig többnyire csak szubjektív módszerek, így pl. kérdőívek és/vagy naplók segítségével történt. A szubjektív megítélés azonban ritkán egyezik az objektív mérési adatokkal, ezért törekedni kell arra, hogy objektív és szubjektív tényezők kombinációja alapján állíthassuk fel a krónikus köhögés kórisméjét és mo­nitorozhassuk az ettől szenvedő betegek gyógyszeres kezelését.

Bár a betegségfenotípusok azonosítása nagy jelentőségű klinikai és kuta­tási szempontból, az endotípusokra alapozott klasszifikáció jelentőségét csak mostanában kezdjük felismerni. A rinitisz a klinikailag és kórélettanilag sokszínű kórképek közé tartozik, a gyakran többszörös átfedést mutató entitások elkülönítése megkönnyítheti a diagnózist és az előtérben álló kórállapot kezelését.

Eur J Allerg Clin Immunol, 2015. május

A COPD morbiditási és mortalitási mutatói aggasztóak, egészségügyi költ­ségei egyre jelentősebbek. Gyógyszeres kezelésében megjelent a klinikai fenotipizálás és az ehhez igazodó személyre szabott kezelés igénye. 

A súlyos asztma jelentősen rontja az életminőséget, mortalitást, morbi­ditást. Rettegett szövődményei az akut állapotromlások, exacerbációk. Ezek súlyos allergiás asztmában megelőzhetők vagy ritkíthatók, a beteg életminősége javítható a szakmai irányelvek szerint adott omalizumabbal. A legújabb nemzetközi ajánlás előtérbe helyezi az anti-IgE-kezelést: min­den, nagy dózisú ICS + LABA mellett nem kontrollált, allergiás, mérsékelten súlyos és súlyos asztmás beteg esetében javasolja e terápia bevezetését. Hazánkban súlyos allergiás asztmában rendelhető kiemelt támogatással, ha a háttérben perenniális allergén áll és az asztma a megfelelő fenntartó kezelés ellenére évi legalább négy exacerbációt okoz.

A COPD krónikus, progresszív légúti gyulladás számos fenotípussal. Napjainkban csak tüneti terápiái léteznek. COPD-ben nem csupán a légzőrendszer beteg, hanem szisztémás gyulladás is detektálható. A terápia két nagy, forrongó területe a szteroidok (és kombinációik) helye a kezelésben, illetve a hörgtágítók gyulladásra kifejtett hatása. Cikkünk az inhalációs kortikoszteroidok helyét keresi a COPD terápiájában. Általánosságban a nagy dózisú szteroidnak nincs terápiás előnye a közepes dózissal szemben COPD-ben. A szteroid elhagyásához a kezelés előtti fenotípust kell figyelembe venni.

A Szemle három különböző témát mu­tat be tüdőgyógyászati témájú szimpóziumában. Az egyik a tüdő ultrahan­gos vizsgálatának helye a sürgősségi és intenzív medicinában, a másik az idiopátiás tüdőfibrózisok korszerű kezelése, a harmadik a COPD fenotípusainak személyre szabott, korszerű inhalatív kortikoszteroid (ICS) kezelé­se. A tüdőultrahangról és a tüdőfibrózis keze­léséről szóló összefoglaló közlemény eredeti­leg a Deutsche Medizinische Wochenschriftben jelent meg, magyar fordításukhoz Barta Mik­lós főorvos, illetve Müller Veronika professzor asszony írt kommentárt. A harmadik közle­mény magyar szerzők: Dr. Herke Paula és Dr. Horváth Alpár munkája.